Téli örömök, nyári örömök: a gőzfürdő ——– Tillmann J. A.

Kelényi Bélának

A kellemes érzésnek nagy foka, melyet bizonyos jelenlévő

élvezet, vagy jövendő jónak élénk képzelete gerjeszt bennünk.

ÖRÖM – szócikk Czuczor és Fogarasi Szótárában

Az öröm vagy váratlanul következik be, vagy az elgondolásával veszi kezdetét: kétségkívül a jelenlévő élvezet, vagy jövendő jónak élénk képzelete. A gondolatot az elképzelés lobogja körül: kivetíti ismert és vágyott képeit. Az elképzelés az emlékezeten alapul. Az öröm elképzelése az örömteli emlékekből táplálkozik. Ezek legkorábbi rétege a személyes szülői mátrix, a Kezdet Kezdete: az anyaméh őstengere: az uterus amelynek nem ismerjük kiterjedését. Csak a benne lebegést, a testtől el nem különböződő hőfokát, lényünket körülölelő lágyságát.

Az öröm őstengerének mély emlékéhez legközelebb a fürdő esik. A kisebb vagy nagyobb vizekbe való megmerítkezés, a bennük való lebegés. A test terheinek, a Föld súlyának részleges, viszonylagos és átmeneti felfüggesztése. A különféle fürdőféleségek különféle örömökre adnak lehetőséget. Más a folyóban mint a tengerben való megmártózás, és megint más a gőzfürdőben vagy a kádban elnyújtózás.

A régi görögöknél a nap az éjszakával vette kezdetét, az örömök szemügyre vételét is indokolt a télben kezdeni. Annál is inkább, mivel a tél kies kiemelkedései erős kontrasztban állnak átható hidegével és sötétjével. A gőzfürdő örömei ezért különösen nagynak és erősnek tetszenek. Ám a jövendő jónak élénk képzelete közepette nem árt tekintetbe venni mindazt, ami vele jár, nemcsak a fürdőkalauzt érdemes kézbevenni, hanem a Kézikönyvecskét is: „Mielőtt fürdőbe indulsz, vess számot magadban mindazzal, ami egy fürdőben történni szokott: lefröcskölik, lökdösik, szidalmazzák és meglopják az embert.”1

Epiktétosz tanácsát érdemes szem előtt tartani. A fürdő bonyolult üzem, látogatóinak bonyodalmasságáról nem is beszélve. Már távoli előzményei, a görög gümnaszionok, és még inkább a római termák sem voltak egyszerű intézmények; a vízvezetékrendszertől a padlófűtésig terjedő berendezések képezték.2 A testek gyakorlatozására hivatott épületek és eszközök közé aztán a görögöknél a szellemi gyakorlatok is beszivárogtak. A filozófusok itt nyitották első iskoláikat. A római időkben a közfürdőkben már könyvtárak is helyet kaptak; „gyakran könyvtárhelyiségek, olvasószobák is gazdagították a thermák helyiségeinek sorát.3 Így aztán ezek a bensőségesen testies helyek egyre inkább eminens közterek lettek.

A közfürdőkben bármikor bármi megeshetett. Mint ahogy manapság is történhet egy s más. Olykor már a bejáratnál: egyszerű meghibásodás, kisebb rendszer-összeomlás, vagy rejtélyes műszaki okokból eredő részleges vagy teljes le- és bezárás. Ahogy a lökdösés, szidalmazás és meglopás is megeshet, úgy akusztikus vagy verbális, fizikális vagy vizuális agresszió is érheti a látogatót.

Vannak számosan, akik összetévesztik a fürdőt a piactérrel, a kocsmával, vagy a parlamenttel, de a többség azokból áll, akik összetévesztik saját fürdőszobájukkal a közteret. Úgy jönnek-mennek, mintha egyenesen világraszóló jelentőségű személyük végett volna a világ. És verejtéküket sem kellene megszabadulniuk, mielőtt a medencébe ereszkednek.

A gőz és szauna termeiben a turbótahóság olykor a hangoskodásban tetőzik. De a hárítására vannak lehetőségek. Az egyik módja, ha megfogadjuk Marcus Aurelius tanácsát: „vonulj vissza a saját kis területedre”. Erre mindig adódik lehetőség, „hiszen amikor csak akarod, visszavonulhatsz önmagadba. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul nem vonulhat vissza, mint a saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség önti el.”4

Amennyiben ez nem bizonyulna elegendőnek, lehet próbálkozni mással: hangok hallatásával. Nem beszédhangokkal, nem szóval, hanem énekszóval. Alkalmasint egy hosszasan és hangosan zengetett ommal. Ennek elsődleges hatása, hogy majdhogynem hallhatatlanná tesz minden külső hangot. Hosszasabban pedig, mély frekvenciái folytán áthangolja a testet, és általa persze a lelket.

A gőzben az éneknek hallatlan hatása van: nem a falakról verődik vissza, hanem közelről, a nagy sűrűségben lebegő vízcseppekről. A körkörösen visszaverődő hangok körbezárják a hang hallatóját és mintegy önnön énekének gömbjébe emelik – és még jobban leválasztják környezetéről. Egy erőteljes om egyúttal egyértelmű jelzésként is szolgál a hangoskodóknak: nincsenek egyedül, nem otthon vannak; mi több, ráeszmélhetnek mindközönséges lényük és létmódjuk viszonylagosságára.

A társas lét örömeihez, akárcsak az antropológiai tanulmányok elmélyítéséhez kedvezőbb hely a körmedence, ahol – ha nincs túltelítve – megfelelő távlatból szemlélhető az emberi panoráma, a kapcsolati- és viselkedéskultúra. Akárcsak az érdeklődés irányának változása, a figyelem hullámzása – kivált férfiak körében a fellángolása –, amikor beleereszkedik a vízbe egy-egy miss universe. Mindazonáltal a visszavonulásra is alkalmasabb a hely, hiszen csak lejjebb kell ereszkedni a vízben; elég ha a száj és az orr marad a felszín felett, és betölt a csobogás hangja. A jelen az örömünk.5

Ha fürdőbe mész, vess számot azzal is, hogy mindenféle alig leplezett testek kerülhetnek eléd, úgy tökéletes, mint korántsem tökéletes testek. Leginkább persze elaggott és elformátlanodott nők és férfiak. De az is megeshet, hogy tetőtől talpig tetoválásokkal torzított lények tolakszanak a látómeződbe. Mint ahogy bármikor szembejöhet a természet tüneménye, egy-egy hasonlíthatatlan szépségű hasonmás.

A lehangoló vagy felkavaró látványok semlegesítésében persze a gőzpára és félhomály (meg a szemüveg hiánya) is segít. Ha sikerül, – mondja Epiktétosz méltán –: „ha nem kavarnak föl olyan dolgok, amelyek korábban fölkavartak, vagy legalábbis nem olyan mértékben kavartak föl, mint korábban, akkor képes leszel rá, hogy minden nap ünnepelj”.6

Mindazonáltal már a fürdő megközelítése is örömteli: a kerítés formája, mögötte a park, hatalmas platánjaival, változó és örök zöldjeivel. A hévizes tavacska ősszel is nyíló tavirózsáival.(olykor hajléktalanok mossák ruháikat és magukat). Akárcsak az épületek sárgásbarnája, és méginkább az általuk közrefogott térség; a pavilon, sétányok, padok, virágágyak és föléjük boruló lombok.

A szépség ritka, inzuláris tapasztalat az időben. Akárcsak az öröm – megannyi más hatás között húzódó szigetvilág. Kedvező körülmények, képességek és szándékok, gondolatok és hangoltságok váltják ki. Akaratlan is előállhat, de a készség elősegítheti. A várakozás fokozza. Az elgondolás, a lélek és a test kölcsönhatásában tud kibontakozni.

A fürdőben a hőfokok éles váltakozása átérezhetőbbé teszi. A hideg külvilág ridegéből, a pénztárak és öltözők zsilipein át a legjobb a legbelső gőzkamrába menni. Ahol a forró és a homályló párában az ősélmények is újra közel kerülnek. A gőz gomolygásában a felülethatárok, egyáltalán az elhatároltságok, a szigorú szabályozottságok feloldódnak, elmosódnak. Az éles peremek, akárcsak az arcvonások lágyabbnak látszanak. A mozgások lelassulnak vagy egészen leállnak. Előáll Thalassza távlata, természetesen – minden regresszustól menten – átélhető az őstengeri intrauterin nyugalom, amiben először az anyaméhben volt részünk.

A fürdővíz ásványtartalma folytán közel áll a tengerhez, a tengeré pedig saját őstengerünk, az uterus összetételéhez esik közel. A termák így az őstörténetet több idősíkját is felidézik, hiszen a hévíz maga is tűz és víz találkozása, földtörténeti ősesemény: úgy keletkezett, hogy a légköri és felszíni vizek a Föld mélységével találkoztak; vízét a magma melege hevítette.

A fürdő különféle hőfokú medencéi, az egyes termek és termák így alkalmat adnak más időkben való elmélyülésre, az ellentétes erők és érzetek váltogatására, a tél-nyár tengelyén történő fokozatos vagy átmenet nélküli haladásra. Az ellentétek közötti mozgás során a test- és az elmeműködés egyaránt felélénkül. Az antik fürdőépítők is ennek tapasztalata nyomán alakították terveiket. Így még a gondolatok is frissebben szárnyaltak – írta Martialis.7

Az ilyen egyszerűbb örömöknél kínálkoznak bonyolultabbak, amióta a modern átalakítás a fürdőt is motorizálta: az élményfürdőben periodikusan áramlik és pezseg, a kerengető medencében pedig forog a víz. Viszi az élményfürdőzőt, nem kell fárasztó mozdulatokat végezni. Itt kivált érvényes a világ egyszerűségben és a komplexitásban egyaránt jártas John Pawson észrevétele: „Az öröm mélyebb formái helyett a szórakozást kergetjük.8

A létforgatagban történő föloldódásnak ez az intézménye kétségkívül lenyűgöző. A fürdő falát borító számos márványlapfelirat mellől hiányoznak Epiktétosz szavai, amelyeket tanítványaihoz intézett: „Nem veszitek észre sem azt, hogy kik vagytok, sem azt, hogy mivégre jöttetek a világra, sem azt, hogy mi célból lettetek e látvány szemlélői.” (1.6.25.)

A látvány, aminek szemlélői vagyunk: az univerzális távlat. Mindenkor, itt és most és ott és akkor is. Ahogy a fürdőben is: amikor a forróból a hideg úszómedencére váltunk, leginkább hátúszás közben – ha kedvező az égi együttállás – kontemplálható végtelen kéksége. Az épület keretében feltáruló fensége. Vagy a felhők gomolygása, a kékesszürkeség számtalan árnyalata. Mintegy hétköznapi skyscape; égi tájkép. Néha felhőkkel pettyezett vagy fedett. Máskor homogén vagy foltosan ólmos. Olykor merő Yves Klein Blue.9 Ha máshol nem, itt „rá kell eszmélned, miféle kozmosznak vagy a része, – mint Marcus Aurelius írja– ha nem használod föl arra, hogy lelked derült állapotban legyen – elillan…”10

A keretezett égi távlat örömteli; megmutatkozik mérhetetlen kiterjedése – a számunkra adódó lehetőségei közepette. Lévén, hogy az „élet üdve abban áll, hogy mindent a maga egészében szemléljünk […]: Mi más marad még, mint élvezni az életet, az egyik jó cselekedetet a másikhoz fűzve…”11

•••

 Paestum

MEGJELENT: Műhely 2017/ 5-6

COPYRIGHT Tillmann J. A.

1 Kézikönyvecske 4., in Epiktétosz összes művei, (Steiger Kornél fordítása) Gondolat, Budapest, 2014.

2 Fikret Yegül: Bath and Bathing in Classical Antiquity, MIT Press, 1992.

3 Kaba Melinda: Thermae Maiores Legionis II. Adiutricis, In: Monumenta Historica Budapestinensia VII, Budapest 1991, 9. o.

4 Marcus Aurelius elmélkedései 4,3, Atlantisz, Budapest, 2016.

5 Pierre Hadot: The present alone is our happiness: conversations with Jeannie Carlier and Arnold I. Davidson, Stanford U.P., 2009.

6 Beszélgetések 4,4,46, in Epiktétosz összes művei, (Steiger Kornél fordítása) Gondolat, Budapest, 2014.

7 Martialis Epigrammái, VI. 42.16.

8 John Pawson: Az egyszerűség manifesztuma, Pannonhalmi Szemle 2008/IV.; http://www.phszemle.hu/docstore/file/94/7.html

9 International Klein Blue, Yves Klein szabványosította kék; https://en.wikipedia.org/wiki/International_Klein_Blue

10 Marcus Aurelius elmélkedései 2,4,1 i.k.

11 uo. 12,29,1

Advertisements